Büszkeségeink

2004_VaszkunBalazs-fr_7Vaszkun Balázs

Az első ösztöndíjas félévet 1999-ben töltöttem Franciaországban. Sorsfordító tapasztalatnak bizonyult. Rengeteget tanultam ez idő alatt – többek között természetesen a francia kultúráról –, sokkal érdeklődőbbé és nyitottabbá váltam, sok barátot szereztem, akik közül néhánnyal a mai napig (több mint 15 éve!) tartjuk a kapcsolatot. A franciát illetően ekkor tanultam meg igazán folyékonyan beszélni – elsősorban annak köszönhetően, hogy többet voltam a franciák társaságában, mint a külföldiekében. Az Erasmus-diákok általában mindenhol egymással barátkoznak elsősorban – nem mondom, hogy ez helytelen: egyéni választás kérdése.

A másik meghatározó tapasztalat a Copernic program volt 2003-ban, amelynek köszönhetően újra majd’ másfél évet tölthettem kint. A nagyobb ösztöndíjnak és a külföldi munkatapasztalatnak köszönhetően igazán kiváltságosnak érezhettük magunkat, de kiemelném még a Cité Universitaire kollégiumi élményét is, ami minden bizonnyal örök életre szóló marad. Erre az időszakra visszagondolva egyrészt a metro-boulot-dodo életérzés jut eszembe, másrészt viszont a rengeteg utazás, a számos új barát, az izgalmas kalandok… És hogy ez mennyire volt rám hosszú távú hatással: hazatérve útikönyvet írtam Párizsról, francia nyelvre szakosodott fordító- és tolmácsirodát alapítottam és vezetek azóta is, és a legtöbb munkatapasztalatom francia cégekhez köthető. Szeretem, amit csinálok, és nem változtatnék a múlton semmit. „Je ne regrette rien…”